Észak-Macedónia - a meglepetések országa

Ha nem szeretnél túl sokat utazni és túl sokat költeni, amikor legközelebb útra kelsz, akkor a szerdán és vasárnap reggel induló Budapest – Szkopje járat tökéletes választás egy különleges hosszú hétvégére. Észak-Macedónia egy színes-szagos, változatos és izgalmas desztináció, amely minden sarkon újabb meglepetést tartogat. Sokan nem is gondolnák mennyi különleges látnivalót rejt ez a kevésbé közismert ország. Mind természeti, mind kulturális, mind gasztronómiai élményekben gazdag utazás vár, ha Észak-Macedónia felé veszed az irányt. 

Szkopje - első benyomások 

A macedón főváros egy nagyon megosztó úticél. A látogatása során sokfajta érzés kavargott bennem, mint ahogy a városban is többféle kultúra keveredik. Kezdve a török hódoltságra emlékeztető bazárral, baklavával, kávéval és burekkel, a jugoszláv uralomból megmaradt betontömbökön keresztül a görögös kék-fehér éttermekkel bezárólag. Észak-Macedónia történelméről olvasva rájöttem, hogy mennyi hatás érte az országot az évszázadok alatt.  A sokszínű városkép minden korszak emlékét őrzi. Néhány látványosság mellett elhaladva hirtelen nem is tudja az ember, hova keveredett, legyen szó a Londonihoz hasonló emeletes buszokról, a Karib-tenger kalózaiból szalajtott kalózhajóról vagy a Párizsra hajazó diadalívről. Szóval, ha valamiből nincs itt hiány, az a kulturális kavalkád.  

Szkopje - látnivalók 

Bár sok kultúra keveredik a macedón fővárosban, a látnivalók száma nem olyan magas, hogy ne férne bele egy napba. A várost a Vardar folyó szeli ketté, melynek mentén el is indulhatunk egy városnéző körútra. A folyó egyik oldalán, a nacionalista Macedónia téren a Nagy Sándor szobrot és más óriásokat találunk, ahonnan a Kale erőd felé vehetjük az irányt.  A várhoz vezető úton több mecsetbe is bekukkanthatunk, még nőként is! A leghíresebb a 15. századból származó Musztafa Pasa mecset. 

A másik parton a megrázó Holokauszt emlékszobor vár ránk, majd elindulhatunk a 12. század óta működő bazár felé. Alkudjunk, kóstoljunk, vegyüljünk el a tömegben és élvezzük a friss portékák egyvelegét. Ha megszomjaznánk, igyunk egy kis frissen facsart gránátalma levet valamelyik standnál. Ha pedig édességre fűlik a fogunk, álljunk meg egy finom kávéra és trilechére, ami egy helyi, isteni finom tejes-csokis desszert.  

A belvárosban található még Teréz Anya szülőháza, melyben ma egy múzeum üzemel és a látogatás teljesen ingyenes egykori lakójához méltó módon.  

Még egy különleges állomás lehet a pályaudvar órája, melyen megállt az idő az 1963-as földrengéskor és az óramutató azóta is egyhelyben áll, egyfajta megemlékezésképpen.  

A városból kicsit kitekintve megpillantjuk a Vodno-hegy tetején magasodó Milleniumi Keresztet, amelynél nagyobbat nem igen láttam még. Busszal és libegővel a legkönnyebb megközelíteni, de szervezett túrák keretein belül is feljuthatunk ide. A keresztet körülölelő hegyek látványa miatt mindenképpen megéri! 

Kirándulás a Matka-kanyonba 

A betonházak, óriásszobrok és bazári forgatag hármasából kiszakadni vágyók számára a Matka-kanyon a tökéletes menedék. Ez a természeti csoda, melybe ugyan belenyúlt az emberi kéz, szépségével szinte elfeledteti Szkopje olykor nyomasztó hangulatát. Akár busszal, akár szervezetten megyünk a kanyonba, garantáltan kikapcsol arra a pár órára, amíg a sziklák mentén sétálva vagy kajakot, csónakot bérelve megtöltjük a tüdőnket a hely tiszta és nyugalmat árasztó levegőjével. Ha időközben megéhezünk, akkor találunk itt egy éttermet, ahol nem túl kedvező áron, de megkóstolhatjuk a helyi specialitásként emlegetett salátát. Nekem ugyan nem lett a kedvencem, de az étterem teraszáról tovább csodáltam a hegyek és a víz összhangját. 

Ohrid - Miért az UNESCO világörökség része? 

Szkopjétól 3 órás buszútra található ez a turisták elől még viszonylag jól elrejtett természeti és kulturális kincs, amit nem lehet kihagyni, ha az ember Észak-Macedóniában jár. A buszút ugyan nem zökkenőmentes, de az autentikus balkáni hangulatot megalapozza a félig zárható ajtó és a szegényes kinézetű, idős asszonyt fizetni nem engedő sofőr embersége.  

Ohrid városa 365 templomot számlált valaha, de ez a szám ma sem lehet sokkal kevesebb, ugyanis minden sarkon áll egy templom. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen egykor püspöki székhelyként működött. A város egy dombra épült, így sok emelkedővel kell megküzdeni, mire a csodás látképet nyújtó várba felérünk. Az ide vezető úton megfigyelhetjük az oszmán birodalom lenyomatát a fehérre meszelt, favázas, előreugró homlokzatú házacskákon. A várba érve lélegzetelállító panoráma nyílik a kristálytiszta vizű, Európa egyik legmélyebb édesvizeként számontartott Ohridi-tóra, melyet a felé magasodó, hóval borított hegycsúcsok tesznek még emlékezetesebbé.  

Ha nem lenne elég a távoli látvány a tóból, akkor a fapallókon sétálva közelebbről is megbizonyosodhatunk a víz tisztaságáról. A part mentén sok-sok étterem hívogat, hogy megkóstoljuk a helyi finomságokat. A helyi pizzát csirkével ajánljuk és a babos egytálétel is kötelező specialitás.  

Ugye kedvet kaptál egy nem mindennapi kalandhoz?